Akvárium családosoknak - Fiat Multipla 1,9 JTD - Az ORIGO tesztje.

A Fiat Multipla majdnem tökéletes családi autó, ám tervezői elkövették azt a hibát, hogy egyéniséget vittek a vonalaiba, amit a piac nem nézett jó szemmel 1999-es megjelenésekor. Az olasz autógyár tavaly látta elérkezettnek az időt, hogy a dobozforma autót belevasalja az utcaképbe, ám szerencsére az uniformizálás nem változtatott a lényegen: a Multipla továbbra is az egyik legjobb családi járgány.

Lehet, hogy egyéni perverzió, de nekem az előző Multipla sokkal jobban tetszett a meghökkentő - duplasoros - motorháztetejével és bumfordi lámpáival. Az autó külseje tökéletesen összhangban volt a belsővel, ami egy sereg hóbortos, de annál praktikusabb megoldást rejtetett. A tavalyi modellfrissítéskor szerencsére csak az autó legvitatottabb pontját, az elejét áldozták fel, a beltér és a hátsórész gyakorlatilag változatlan maradt. Aki nagyon odafigyel, az azért kiszúrhatja, hogy eltűnt a csomagtartóról a Multipla felirat, továbbá valamelyest konszolidálódtak a hátsó lámpák is. Az autó Stilo-szerű eleje egészen döbbenetes kockaformában folytatódik, amit egy szépen domborodó hátsó üveg zár le. Ez utóbbi egyébként rettenetesen koszolódik menet közben, de kit érdekel ennyi kellemetlenség, ha az autó feneke így lesz szép, belülről pedig tágas.

A szigorúan kivasalt első traktust leszámítva gyakorlatilag nem találunk olyan alkatrészt az autón, ami akár nyomokban is hasonlítana egy átlagautón megszokott megoldáshoz. A kirakatnyi üvegfelületek a rafináltan alacsonyra tolt övvonalnak köszönhetőek, ám a legnagyobb bűvésztrükk az az, hogy a leghátsó C oszlopok - hátulról nézve - kifelé dőlnek, így olyan érzése támad az embernek, mintha az autó felfelé szélesedne. A valóságban majdnem így is van, ugyanis a szélvédőn kívül, az összes üvegfelület közel függőlegesen helyezkedik el. A kínosan precíz embereket vélhetően nem csupán az autó külseje, hanem az akváriumszerű beltere is feszélyezni fogja, amely a "csupaüveg" kialakításnak köszönhetően tökéletesen hozza egy pápamobil színvonalát.

Az első blikkre kissé kaotikusnak tűnő műszerfalhoz legalább egy hosszú hétvége kell, ugyanis ennyi barátkozás után nem csupán meg lehet szokni, de meg is lehet szeretni a robotfejnek álcázott szellőzőket és a pofonegyszerűen kezelhető műszereket. A Multipla fedélzeti komputere egyébként egy sereg utazással kapcsolatos dolgot képes elárulni (több út megtett távolsága, ideje, átlagfogyasztása, átlagsebessége stb.), kár, hogy a kis műszert csak néhány apró gombbal lehet egzecíroztatni a középkonzolról, a bajuszkapcsolókról sokkal elegánsabb lenne ezeket a létfontosságú adatokat előcsalni.

Szintén a Multipla rövidke bűnlajstromára kell, hogy kerüljön, hogy a műanyag elemek bizony gagyik, ráadásul néhol még egy kis sorjásba is beleszaladhat az ember keze. Ezt valószínűleg a tervezők is átérezték, mert a lehető legtöbb felületet kárpittal borítottak be, ami - a kesztyűtartó alatt - található hímzett airbag feliratban éri el csúcspontját. Ez a jópofa megoldás egyébként csak a magasabb felszereltségi szinthez jár, alapesetben enyhén recés, gumiszerű műanyaggal kell beérni.

Mielőtt még belekezdenék az ülések variálhatóságának előnyeibe, jöjjön a rekeszek garmadájának elemzése: a vezető előtt felhajtható tetejű tároló van, akárcsak a túloldalon, ami alatt egy jókora polc várja az utazáskor felgyülemlő kacatok elképesztő mennyiségét. Vigaszágon az oldalzsebekbe is lehet pakolni, egy kis machinálással még egy nagyobb ásványvizes palackot is bele lehet masszírozni az ajtókba.

Vitán felül az ideális eset az, amikor négy ember foglal helyet az autóban, ekkor ugyanis le lehet hajtani a két középső ülést, amelyek kartámaszként és pohártartóként funkcionálnak tovább. Ha valamelyik ülésre nincs szükség, akkor ki is lehet venni, így teljesen átalakítható az autó belseje. Ezzel meg is neveztük a Multipla legnagyobb erényét, a hihetetlenül jól kihasználható belteret.

A hátsó üléseket két állásban lehet rögzíteni, így választhatunk a kis csomagtartó (430 liter), nagy lábtér, vagy az átlagos lábtér és átlagos csomagtér kombináció között. Az ülések kiszerelésével egyébként 1850 liternyi poggyászt lehet szállítani a papírforma szerint. A fent említett procedúra egyébként némi gyakorlás után pár mozdulattal elvégezhető, mindössze le kell dönteni az ülést, meghúzni egy piros hevedert az alján, és máris ki lehet kattintani a bicskaként összehajtott berendezést. Nem kardinális dolog ugyan, de az ülések elég nehezek, ezért kipakolásuk és biztonságos helyre való pakolásuk apa feladata kell, hogy legyen.

A Fiat mindössze egy dolgot mért szűkmarkúan a Multiplával kapcsolatban, ez pedig a motorpaletta. Nem változott a dolog a modellfrissítéskor sem, így az üvegdoboz mozgatásáról továbbra is egy 1,6-os benzines vagy egy 1,9-es dízel gondoskodhat. Mindkét változatot volt szerencsém kipróbálni, és azt kell, hogy mondjam, a dízel bizony jobban illik az autó hosszútávfutó karakteréhez.

A Fiat konszern JTD motorjával szerelt Multipla tökéletes párosításnak bizonyult, ugyanis a 115 lóerős és 205 newtonméteres teljesítményű motorral meglepően fürge tud lenni a járgány, ráadásul mindehhez 7 literes átlagfogyasztás párosul.

Ami viszont nem tetszett, hogy a motor nem csupán hidegen kerregett, mint egy traktor, de átmelegedve is megőrizte érces hangját. Ez utóbbit egyébként elég hamar elnyomja a szélzaj, így ha véget akarunk vetni a kellemes csevejnek utazás közben, elég 130 km/óra fölé gyorsítanunk, és innentől kezdve nincs más dolgunk, mint mosolyogva bólogatni az anyósülésen tátogó utasnak.

A vezető üléspozíciója - a rövid ülőlapot leszámítva - remek, a váltó helyét másodpercek alatt meg lehet szokni, akárcsak az autó magas építését, amelynek segítségével átláthatunk az átlagforgalom felett, menekülési utak után kutatva a dugókban. A fékek és futómű teljesítménye tökéletesen elég az autó karakteréhez, nagyobb tempónál enyhe billegés, még nagyobbnál már komoly bedőlés és gumicsikorgás jelzi, hogy apa Rammstein CD-re próbál vezetni.

Miért nem lett sláger a Multipla?

A kérdés persze túl pejoratív és egyértelmű, hiszen egy szokatlan formájú autót még annak ellenére is nehéz eladni, ha a szaksajtó térdre borult előtte. A konkurencia persze azonnal kapcsolt, és sorra jöttek a mindentudó családi autók divatosabbnál divatosabb külsővel, így a Multipla méltatlanul ugyan, de nem keült be a kategória éllovasai közé.

Legutóbb a Honda lépett az FR-V nevű családi járgányával, amely - minő véletlen - ugyancsak 6 üléssel rendelkezik 2 soros felosztásban. Nagy ellenfélnek és igazi "kategóriagyilkosnak" számít még az Opel Zafira, a Citroen Picasso, illetve a Renault Scenic, de ott van még a családosokat csábító brancsban a Ford C-Max és a Volkswagen Touran is. Közéjük tagozódik most be a Multipla átfésült külsejével, ám belül továbbra is dübörög a hippimozgalom. Ez utóbbihoz egy adalék: a régi, kereklámpás multiplások többsége villantással köszön a márkatársaknak, pont úgy, ahogy a kultuszautók irigyelt sofőrjei. Lehet, hogy azzal van dolgunk?

Műszaki adatok

Motor
Hengerszám elrendezés	4 soros
Furat x löket (mm)	82,0*90,4
Sűrítés	18,5:1
Max. teljesítmény EL: kW (LE) 1/perc	85 (115) 4000
Max. nyomaték EL:Nm (kgm) 1/perc	205 (1700)

Méretek
Hosszúság (mm)	4090
Szélesség (mm)	1870
Magasság (mm)	1690
Tengelytáv (mm)	2666
Első/hátsó nyomtáv	1511/1520
Csomagtartó térfogata (liter)	430
Üzemanyagtartály térfogata (liter)	65
Nettó tömeg (kg)	1370

Forrás:  Origo | Írta: Nógrádi Attila