A Fiat Multipla majdnem tökéletes családi autó, ám tervezői elkövették
azt a hibát, hogy egyéniséget vittek a vonalaiba, amit a piac nem nézett
jó szemmel 1999-es megjelenésekor. Az olasz autógyár tavaly látta
elérkezettnek az időt, hogy a dobozforma autót belevasalja az utcaképbe,
ám szerencsére az uniformizálás nem változtatott a lényegen: a Multipla
továbbra is az egyik legjobb családi járgány.
Lehet, hogy egyéni perverzió, de nekem az előző Multipla
sokkal jobban tetszett a meghökkentő - duplasoros - motorháztetejével
és bumfordi lámpáival. Az autó külseje tökéletesen összhangban volt a
belsővel, ami egy sereg hóbortos, de annál praktikusabb megoldást
rejtetett. A tavalyi modellfrissítéskor szerencsére csak az autó
legvitatottabb pontját, az elejét áldozták fel, a beltér és a hátsórész
gyakorlatilag változatlan maradt. Aki nagyon odafigyel, az azért
kiszúrhatja, hogy eltűnt a csomagtartóról a Multipla felirat, továbbá
valamelyest konszolidálódtak a hátsó lámpák is. Az autó Stilo-szerű
eleje egészen döbbenetes kockaformában folytatódik, amit egy szépen
domborodó hátsó üveg zár le. Ez utóbbi egyébként rettenetesen koszolódik
menet közben, de kit érdekel ennyi kellemetlenség, ha az autó feneke
így lesz szép, belülről pedig tágas.
A szigorúan kivasalt első traktust leszámítva gyakorlatilag nem
találunk olyan alkatrészt az autón, ami akár nyomokban is hasonlítana
egy átlagautón megszokott megoldáshoz. A kirakatnyi üvegfelületek a
rafináltan alacsonyra tolt övvonalnak köszönhetőek, ám a legnagyobb
bűvésztrükk az az, hogy a leghátsó C oszlopok - hátulról nézve - kifelé
dőlnek, így olyan érzése támad az embernek, mintha az autó felfelé
szélesedne. A valóságban majdnem így is van, ugyanis a szélvédőn kívül,
az összes üvegfelület közel függőlegesen helyezkedik el. A kínosan
precíz embereket vélhetően nem csupán az autó külseje, hanem az
akváriumszerű beltere is feszélyezni fogja, amely a "csupaüveg"
kialakításnak köszönhetően tökéletesen hozza egy pápamobil színvonalát.
Az
első blikkre kissé kaotikusnak tűnő műszerfalhoz legalább egy hosszú
hétvége kell, ugyanis ennyi barátkozás után nem csupán meg lehet szokni,
de meg is lehet szeretni a robotfejnek álcázott szellőzőket és a
pofonegyszerűen kezelhető műszereket. A Multipla fedélzeti komputere
egyébként egy sereg utazással kapcsolatos dolgot képes elárulni (több út
megtett távolsága, ideje, átlagfogyasztása, átlagsebessége stb.), kár,
hogy a kis műszert csak néhány apró gombbal lehet egzecíroztatni a
középkonzolról, a bajuszkapcsolókról sokkal elegánsabb lenne ezeket a
létfontosságú adatokat előcsalni.
Szintén a Multipla rövidke bűnlajstromára kell, hogy kerüljön, hogy a
műanyag elemek bizony gagyik, ráadásul néhol még egy kis sorjásba is
beleszaladhat az ember keze. Ezt valószínűleg a tervezők is átérezték,
mert a lehető legtöbb felületet kárpittal borítottak be, ami - a
kesztyűtartó alatt - található hímzett airbag feliratban éri el
csúcspontját. Ez a jópofa megoldás egyébként csak a magasabb
felszereltségi szinthez jár, alapesetben enyhén recés, gumiszerű
műanyaggal kell beérni.
Mielőtt
még belekezdenék az ülések variálhatóságának előnyeibe, jöjjön a
rekeszek garmadájának elemzése: a vezető előtt felhajtható tetejű tároló
van, akárcsak a túloldalon, ami alatt egy jókora polc várja az
utazáskor felgyülemlő kacatok elképesztő mennyiségét. Vigaszágon az
oldalzsebekbe is lehet pakolni, egy kis machinálással még egy nagyobb
ásványvizes palackot is bele lehet masszírozni az ajtókba.
Vitán felül az ideális eset az, amikor négy ember foglal helyet az
autóban, ekkor ugyanis le lehet hajtani a két középső ülést, amelyek
kartámaszként és pohártartóként funkcionálnak tovább. Ha valamelyik
ülésre nincs szükség, akkor ki is lehet venni, így teljesen átalakítható
az autó belseje. Ezzel meg is neveztük a Multipla legnagyobb erényét, a
hihetetlenül jól kihasználható belteret.
A
hátsó üléseket két állásban lehet rögzíteni, így választhatunk a kis
csomagtartó (430 liter), nagy lábtér, vagy az átlagos lábtér és átlagos
csomagtér kombináció között. Az ülések kiszerelésével egyébként 1850
liternyi poggyászt lehet szállítani a papírforma szerint. A fent
említett procedúra egyébként némi gyakorlás után pár mozdulattal
elvégezhető, mindössze le kell dönteni az ülést, meghúzni egy piros
hevedert az alján, és máris ki lehet kattintani a bicskaként
összehajtott berendezést. Nem kardinális dolog ugyan, de az ülések elég
nehezek, ezért kipakolásuk és biztonságos helyre való pakolásuk apa
feladata kell, hogy legyen.
A Fiat mindössze egy dolgot mért szűkmarkúan a Multiplával
kapcsolatban, ez pedig a motorpaletta. Nem változott a dolog a
modellfrissítéskor sem, így az üvegdoboz mozgatásáról továbbra is egy
1,6-os benzines vagy egy 1,9-es dízel gondoskodhat. Mindkét változatot
volt szerencsém kipróbálni, és azt kell, hogy mondjam, a dízel bizony
jobban illik az autó hosszútávfutó karakteréhez.
A Fiat konszern JTD motorjával szerelt Multipla tökéletes
párosításnak bizonyult, ugyanis a 115 lóerős és 205 newtonméteres
teljesítményű motorral meglepően fürge tud lenni a járgány, ráadásul
mindehhez 7 literes átlagfogyasztás párosul.
Ami viszont nem tetszett, hogy a motor nem csupán hidegen kerregett,
mint egy traktor, de átmelegedve is megőrizte érces hangját. Ez utóbbit
egyébként elég hamar elnyomja a szélzaj, így ha véget akarunk vetni a
kellemes csevejnek utazás közben, elég 130 km/óra fölé gyorsítanunk, és
innentől kezdve nincs más dolgunk, mint mosolyogva bólogatni az
anyósülésen tátogó utasnak.
A
vezető üléspozíciója - a rövid ülőlapot leszámítva - remek, a váltó
helyét másodpercek alatt meg lehet szokni, akárcsak az autó magas
építését, amelynek segítségével átláthatunk az átlagforgalom felett,
menekülési utak után kutatva a dugókban. A fékek és futómű teljesítménye
tökéletesen elég az autó karakteréhez, nagyobb tempónál enyhe billegés,
még nagyobbnál már komoly bedőlés és gumicsikorgás jelzi, hogy apa
Rammstein CD-re próbál vezetni.
Miért nem lett sláger a Multipla?
A kérdés persze túl pejoratív és egyértelmű, hiszen egy szokatlan
formájú autót még annak ellenére is nehéz eladni, ha a szaksajtó térdre
borult előtte. A konkurencia persze azonnal kapcsolt, és sorra jöttek a
mindentudó családi autók divatosabbnál divatosabb külsővel, így a
Multipla méltatlanul ugyan, de nem keült be a kategória éllovasai közé.
Legutóbb a Honda lépett az FR-V
nevű családi járgányával, amely - minő véletlen - ugyancsak 6 üléssel
rendelkezik 2 soros felosztásban. Nagy ellenfélnek és igazi
"kategóriagyilkosnak" számít még az Opel Zafira, a Citroen Picasso,
illetve a Renault Scenic, de ott van még a családosokat csábító brancsban a Ford C-Max
és a Volkswagen Touran is. Közéjük tagozódik most be a Multipla
átfésült külsejével, ám belül továbbra is dübörög a hippimozgalom. Ez
utóbbihoz egy adalék: a régi, kereklámpás multiplások többsége
villantással köszön a márkatársaknak, pont úgy, ahogy a kultuszautók
irigyelt sofőrjei. Lehet, hogy azzal van dolgunk?
Műszaki adatok
Motor | |
Hengerszám elrendezés | 4 soros |
Furat x löket (mm) | 82,0*90,4 |
Sűrítés | 18,5:1 |
Max. teljesítmény EL: kW (LE) 1/perc | 85 (115) 4000 |
Max. nyomaték EL:Nm (kgm) 1/perc | 205 (1700) |
Méretek |
|
Hosszúság (mm) | 4090 |
Szélesség (mm) | 1870 |
Magasság (mm) | 1690 |
Tengelytáv (mm) | 2666 |
Első/hátsó nyomtáv | 1511/1520 |
Csomagtartó térfogata (liter) | 430 |
Üzemanyagtartály térfogata (liter) | 65 |
Nettó tömeg (kg) | 1370 |
Forrás: Origo | Írta: Nógrádi Attila